Hazaér

Apróságoktól válik
a Világegyetem megint olyan hellyé,
ahol szeretek lenni.

Ezek tényleg jelentéktelen méretű dolgok
egy szintúgy jelentéktelen
méretű élet finom ívek mentén történő
tuskihúzása közben -
amikor a vázlatból kibontakozik egy
kontúros összkép,
a pontosan látszó árnyak.

Képzeld, egy rövid
pillanatra megszerettem 
az árnyékom,

ahogy a pénteki kánikulában
kicsit hosszabban megállva, járdáról
úttestre visszagurulás előtt,
térképet nézegetve, mert idegen utcák
bejárható otthonosságához kerestem
az alkalmatos odavezetést,

beletotyogott egy hő-ütött galamb.

Árnyékot vetek, megfojtom ezt a bolygót.
Vagy legalábbis ezt a nyerésképtelen
genetikai szerencsejáték-szisztémát.
De alkalmas vagyok egy madárnak
enyhültebb másodpercet vetni.
Magvetés ez is, egyfajta magvetés.

Kérem, tisztelt Egyetemi Tanács, mindezt
enyhítő körülmény gyanánt vegye figyelembe.