háziállat

messzire került az újabb magától
is
mögötte feszülnek a drótok
bőrét hagyta rajta
meg az összes szemérmét:
ahogy a vágyat jelzik a nadrág
korcaiból előbújó
vérrel telített sejtek
úgy a kígyó is előmászott a paradicsomból


emlékeztess rá
hogy ne felejtsem el:
ennyire nincs bennünk megfelelési kényszer
a kígyó önként hagyta ott
az édent
vagy a kiűzetésünk részeként?
a lényeg: itt van
ideje volna letérkövezni
mert csak nő és nő és nő


messzire került az újabb
magától is
úgy olvasd ahogy írom
a holdra árnyékot vet az űr hidege
tudjuk hogy a semmi van felettünk
tudja a kígyó is
ezt hívják kiűzetésnek


és közben boldog mert az vagyok
akit képzelt
és boldogok vagyunk mert képzeljük egymást
én kiástam Évát és ő kiásott engem
csírázik az almamagvetés
drágám
ez a rühes hüllő már megint
összeszarta a legszebb szőnyegünket