Barátok

el se hiszem még mindig visznek
hisznek figyelnek látnak
együtt örültem egy este megint
egy este megint nem átlag

mámor előtt és mámor után is
lökdös előre tekintet
hónapok árkát ugorva kötözzük
egymáson a sebeinket

egyik friss apa másik jó vagy
jobb mint én ha lehetnék
egyik válik a másikat szálig
fejti a társsal a tehetség

egyik szavába talpon állva
maradék nélkül szavalhat
a másik orra alá dudorogva
igen beszédeseket hallgat

egyik mestere másik rabja a
dolga nem díszíti mindig
de próbálja érteni egyik a mást
nem a megszokott szintig

el se hiszem de várnom lesz mit
hiszen figyelnek látnak
várnom lesz mit egy este megint
hogy jöjjön a megint nem átlag.