A szó most nem tart velem.
A hallgatás ideje van.
És jobb, ha csak ennyit mondok:
köszönöm, Uram.
A szó most nem tart velem.
Úgy harapom ki belőled,
amit adnék. Személyes részét
bolygónyi temetőnek.
Te vagy a minden? Befogadsz
hol nincs se benn, se kinn?
Így fogadtad be helyettem
nem gyászolt halottaim?
Nem téged illet a gyalázat.
Az az enyém. Egészen.
Köszönöm, ha mégis
részeddé teszed egészem.
Ha van ilyen. Hogy befogadod
a gyalázatot, akár a hálát.
Ha általam téged is a közönyöm
szégyene jár át.
És a kudarcé. Hiszen dacolni
sem hívott az igéd.
Meddő létezés. Nem termi
a maga idejét.
Látjátok, hogy nincs. Hogy
nem az ilyen szó ideje van.
Jobb, ha tényleg ennyit mondok:
köszönöm, Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése