Elkopóban

Elkopik az erő - mondja egy jó
karban lévő hetvenes volt versenyző a
barátomnak. Nemcsak az alkatrész
- mintha lehetne cserélni... -, de bizonyos
kor felett úgy általában a lendület.
Nemcsak az izom, ízület, amit
kímélni, kenni, fedni kell -
de a szív akarása is. Feladandó
az addigi áttételezés; csökken a
sebesség, a távok, a motiváció.
Hogy minél tovább őrizhesd
az úgyis elfogyót - hogy lassan fogyjon
akár a neked sütött finomság.

Elkopik a lélek ereje is - teszem hozzá.
A felkavaró hírre nem a kíváncsiság
még csak nem is a részvét
ragad, hanem a távolságtartás.
A felfogható részhalmazává csökken
az átélhető. Csökkentett dózisban is
mérgez - elfulladó napok estéin
ilyenkor a kétségbeesés helyén
születő közöny nézi
magát a tükörben.

Elfáradtam.
Ilyenkor el kell engedni az
emlékek kezét:
én például már
nem tartom számon a halottaim.