 |
| Stekovics Gáspár képe |
semmi sem úgy van, ahogy tanítottam
a dolgok az ellenkezőjüket jelentik
a helyes irány, ha úgy érzed, zuhansz
ha nem zuhansz, de úgy érzed
Minden megtartó kapaszkodód
és minden megtartott törvényed nyögés.
Magadra húzott bőrök nyögése,
a betartás, a kövérség ahogy izzad,
nem izzik hanem izzad -
mégis, izzásnak látszik
gyűlnek rám, ahogy dögre a legyek
gyönyörű, intim legyecskék
valójában nem hívhatnak a nevemen
valójában nem tudod a nevüket.
Innen a kicsinyítő hasonlatok,
légy, pillangó, tyúk, manócska és a többi.
Nem is tudom, hogyan képzeled!
Mind teljesebb méhe gyümölcse nálad!
nem a nevemen hívnak, mert nem úgy
mutatkozom be, hanem a hatás
mentén szabott képzelettel -
a zuhanásból fonok kapaszkodót
Hiába hiszik rólad: kitelő ember,
mindig ráfaragsz az érdekes részletekre.
Aki mögé lát, tudja, hogy kitelik tőled,
pedig sosem nyúltál utánuk -
úgy szeretnéd, ha tartanának...
tartanak akik utánam nyúltak
megtartanak, pedig nem is zuhantam
nem is éreztem zuhanásnak
pedig mostantól holdfogyatkozás jön
Lehettél volna a szótárak napja,
de így csak papíríz csirize a szónak.
Aki mögéd lát, látja, hogy az árnyék
amit vetsz, túl regényes alakú.
De úgyis hiába mondanám: hallgass.
gyónom a mindenható Istennek
és nektek, testvéreim
hogy sokszor és sokat vétkeztem
gondolatban, szóban és cselekedetben
...és mulasztással. Ezt felejtenéd el,
hogy a legtöbbet a mulasztással.
Te magad vagy a tört pálca, ahogy
a kiejtett szavakat fogdosod.
Sajnálom. Istennél a kegyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése