bújó tavasz

hajtások ágazásában őrzött
szatírnyomok után settenkedik
az idei tavasz

száraz a szeme
nem fürdet senkit ide sodort
sós tengeri pára könny
bocsánatában

nem előled bújik kipattanó rügyek
gyöngéd árnyékába
egy előérzet elől menekül
az feszíti ami jön

ahogy a darázs érzi meg
az elhasználódott mécsestartóba bújva
a mérgező permet érkezését

kiirtottál egy tündért
suttogja a virágba öntött erkély
védett magasába

száraz a szeme
ez a születés sosem siratja
az elvetélt percekbe
ragadt spermát

hajtások ágazásában őrzöd
szellősuttogásban szatírnyomok
a gyülemlő benyomások

úgy néz őt ne add ki
lélegzetvétellel zsaroló
bordarácsok mögött lihegő
mérges permeteknek