Edvard Munch: Sikoly (részlet) |
átrezdül rajtad a jelek hullámverése
szélirányban fekvő fogyatkozó part vagy
egyfolytában mosnak
a belőlünk fakadó kódok.
egészen közel kell állnod a fához
hogy testi lüktetésbe vonjon
a köréd sugárzott jeltömeg már
néhány méterről is eltakarja.
az illat mankója nélkül a növény
elesik benned.
mondják, ha egy hozzád hasonló városit
kiraknak az óceán közepére egy lélekvesztőben
vagy beleőrül a csendbe
vagy meghallja Isten
végtelenbe súgott hullámverését.
de itt, ahol ezeket a jeleket
a többi közé ereszted
(zsúfolt egedbe még egy papírsárkányt)
a legyenek kis emberi áramában
mindent be kell engedj, hogy
kifejtsd Istent a kódból -
vagy beleőrülsz a zajba
vagy valláskárosodást szenvedsz, amíg csak
a mindenség alapzajának frekvenciáját észleled.
hiszen az illat mankója nélkül
a bőrötök beszéde nélkül a másik ember is
elesik benned -
hogyne esne el az emberség
hiszen a hullámverése hosszan elnyújtott
szakadatlan sikolyra hasonlít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése