2019. április 23., kedd
Feliratkozás egy nyilvános WC-ben
a keresztnevem anomália
avagy hogy máshogy lehetne egy keresztnév pogány
jöttem Duna-partról déli leverten
nyughatatlan fővárosiak nyugatra mentek
az én Nyugatim pályaudvar
van az a pénz
nekem soha nem fizettek annyit
kis zsé kis foci
zsé kategóriás
pénzért szopok
ősi jussot integettek busz ablakán át
a benzint izzadó óriások
de én mindig a szomszédban laktam
a keresztnevem anomália
ez a paraszt sose válik vezérré
a sakktábláján
*
gyökérkezelésre járok
így hívják, mikor kitépik a gyökereim
pátosszal érzéstelenített
tágra tátott pofával
plakátköpenyes doktor konzultál a számban
nyelvem rátapint a keletkezett lukakra
szuvas fémízű kiejtett mondatok
irgalom anyja, ne,
hagyj el.
öblítsen
köpjön
fülembe forró ólomzenét
csöpögtet a bedugott hallgató
ne kelljen utazó
elektromos ízében közönség
ezt az emberséget
ha kenyér volna se szegd meg
*
egyik kávé a másik után
de szép is volt Istenem!
azok a nemalvások a mások
bőréből áradó csendbe
mellévizelni bárki tud
hisz bűnösök vagyunk, akár a többi nép
ha hiszed, ha nem: ez ima
összegyűjtöttem ebbe a turkálót hirdető
könnyen gyűrődő nejlonzacskóba
jaj nézd kész ez a vers is
ez teljesen kész
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Még hullámokban rám tör az olvasó utáni vágy -
VálaszTörlésilyenkor dacból ilyen tévedések születnek,
mint a mai.
Lassan leszokom róla.
Az olvasóról, nem a szólásról.
Ezek tanúságtételek cellamagányban -
befelé szólnak.
Az utolsó sorból görbített haiku a mai versem.