képzelte valaki

"Fusson akinek nincs bora..."

nem igazán tudod, hova tennéd
túl nagy és ormótlan és be se fér
talán ha lecsavarozzák a lábait
ha egyáltalán csavaros
csak álltok, még meg se nézted
pedig ez a szerencse dolga:
kezdened kéne vele valamit

az emlékezés tehetsége legalább akkora átok
mint a hajszálpontosan időzített felejtés -
valami ösztönös tiltakozás becsukatta
veled az ajtót
és most kulcsod nincs, nem jut eszedbe a kódod

le kéne ülnöd mellé itt a ház előtt
a hozzá mellékelt állítható magasságú székre
csak sajnos soha nem tanultál meg játszani rajta
(a széket azért beállíttatod)
még öt perc és a szállítók
elunják a toporgást

nincs más hátra, minthogy ezt
a kínos helyzetet a más filmjébe képzeld
(lehet, hogy neked is így képzelte valaki)

legyen a világ legtúlsó felén
egy szelídítés eszközévé
azon a földön ami a földmagon
innen áthúzott egyeneshez 
a legközelebb fekszik

olyan lesz, mintha a talpad alatt borongna

legyen tengerpart
ahova kíméletlenül letették
ahova jobb sorsra érdemes ujjak járnak
ki hozzá
hogy ne engedjék végképp elszabadulni
ezt a jobb sorsra érdemes 
zongorát