Költészet napja

Vaskörmű hét emléket táncol
a meginduló gépezetek reggele,
egymást abuzáló csőr-torokének
nem képes túlkiabálni -
zörögnek az elmozdított kukák

fognád magadban a takaró szélén
foszladozó csendet,
markolnád cérna kihűlt keserű igazát
hogy sárkányfog-veteményeskerti
kártevő-nevelődés végterméke vagy,
fajkihalás komposztládái a
fegyelmezett sorokban menetelő panelek

ma ünnepelné magát a szép szó
de nem képes túlkiabálni a fogcsikorgatást -
egymást túlkiabáló csőr-torokének
zörögnek az elmozdított jelentések

fognád magadban torokkaparó szélét
a gyásznak,
pedig csak dúdolni kell a
sejtfalak közé beszüremlő éneket
amit a nap a hold az esőcseppek
fűszál élén a moccanó növés -
csak boldog születésnapot kívánni

a mindenség hallja a kakofóniából
fedeleikkel csattogó kukák
panelmenetelése alól
kiszálazódó foszlás énekét is,
leghangosabban a suttogást.