eszmél

egyszer csak észreveszed
nem te haldokolsz hanem a tél
egy begyakorolt rutin foszladozóban
amiről nem tudtad leporolni a verőfényt

nézd már! milyen hittel adja át magát
az egyszerű lélek az óraállításnak

a levetett rétegekkel azonos
hámlás haldoklik a maradék téllel
ez most különösen hosszan volt kedves
akad ilyen
hogy ugrásra kész örömről hiszed: ragadozó



egyszer csak észreveszed
hogy a leghevesebb
veled eszmélő lesz élő

az a forma 
az a szívbeli eleven torna
félő hogy veled eszmél ő

hagyd most hagyd üzenet
zakatol benned döb döb döb szívüzemed
nem marad árva

dönthetsz úgy te a bőr
és ő lakik ott bent s ha kitör
na bumm, hát kirepül a lárva



egyszer csak észreveszed
hogy nevetsz - pedig amúgy
nemigen van okod rá
kis híján belesápadtál ebbe a vedlésbe

nézd már! mennyire sokáig tart
átgörgetni a kismutatót
ha magát az óratestet forgatod

ez a tavasz is odakerül
a dolgokhoz
amikhez rosszul fogtál hozzá
na bumm tedd zsebre kis hibával ezt a
gyerekzsivajtól hangos ragyogást