hiányzol néha.
nem rajtad múlik, a lényemből fakad.
összefirkált papírból ragasztok
magamnak addig szárnyakat.
papírszárnyat.
néha hiányzol te és az árnyad
ahogy együtt mélységet adtok a nyárnak.
én is hiányzom?
a kérdés, aki nem teszi fel magát?
aki félig sem - vagy mégis egészen
inkább az árnyékoddal saját?
papírszárny reszket.
árnyék - akár a levelük vesztett
mementók, ágbogsors-keresztek.
tél jön. hiányzol.
a hideg élesétől feneketlen mélységű firkák
őriznek. és én hiába kívánom
ne hagyd így. a kedvemért írd át
szárnyam - a levésbe.
hátha valódi. csapdos. árnyékrepülése
árnyékod nélkül is. hátha emel
a szédülése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése