2014. november 28., péntek
Manduladal
pusztít továbbra fonnyaszt
torkomban búvó csonkod
ki nem lélegzett füstbe forgatott
orromon szivárgó mondatok -
volt önpusztító gyermek
gyúló gócot nevelget
vágott csonkolt nem dúdolt zene
mintha nyeldekelve vérzene
karistos reggel úsztat
egy éjjel több megúsztad
nyelés nyelésre volnál bárha kés
cukorka méz tüneti kezelés
ha mint a slejm betölt ez
nem bírod ki üvöltesz
artikulált fájdalom helyett
akit ma érsz kimetszed a helyed -
pusztít továbbra fonnyaszt
torkomban búvó csonkom
mígnem indulat nélkül kiejtem
karistos reggel úsztam
jégkásakarmú dzsúzban
így túl nem éhülök a puszta sejten
volt önpusztító sejtfal
gyúló gócot nevelt fel
így élét nem nyeri el a kilégző
amíg nyelvet nem ölt és
elfonnyad az üvöltés
véglegét be nem szívja a végső
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Aú. Fájt olvasni.
VálaszTörléshátizé. megírni is... :)
VálaszTörlés