Ismeretelméleti párbeszéd

eredetileg: http://moly.hu/karcok/187378



@smartkid:
Néha azon kapom magam…

Elvétve megfogható a pillanat
mikor argót és metaforát halmozva
Fejezem ki magam – persze burkolva.
Szép ez a félkoszos mozaiklap.

Mennyi nyers próza ürül ki belőlem
ha a sokktól vagyok újból depó.
Járkálok itt fél-őrülten. Felőlem
lehet az élet széthulló legó.

„Cogito ergo” nem szovel az ego
újra és újra fut a fugák mentén.
Kellett-e volna kis szókorrekció
és hogy a silány talánság nem elég.

Az értelem is csak limitben beszél
talán a logosz, a próza a korlát
Hogy bárki kifejezze magát, ezért:
minden sort elsikálok próba gyanánt.

-talán egy kis folyosót látni
de mikor lehet rajta járni?-



 shizoo:
Meglepetten meg se lepve

Legóból fel sem épület,
értelmezem tehát mezon.
Első hangon fazon, szezon,
vigyázz, nehogy tér, légüres.

Nyeljen se éjt. Napot se hagyva
Néha azon kapva - téged,
hogy a szavak egész élet.
Csak rétegeljen mint a hagyma.

Nincs korlát csak ha szabsz van.
Önkifejez, ha mozdul, óda;
a pohár víz és a szóda
asztallal, kézzel, ajakkal.

Össze-szinkron minden járat:
"szép ez a félkoszos mozaiklap".
Egyetlen sor elég, beleiktat
és a szavak megtalálnak.

Beszédnek módja téma, sok,
a kérdésekben válaszok.