Párbeszéd december végén

eredetileg: http://moly.hu/karcohk/190915

Falcsik Mari:

Karácsonyi versek

Mélyben

riasztó ez a hely néha nem találod uram?
főképp fagyos decembervég alagútjaiban
hol a szemem elől napokra elveszítlek
s az ünnep csak összetákolt reszketeg díszlet
s a gondok közt úgy rezdül a sápadt kicsi öröm
mint törékeny fény a koccanó üveggömbökön
ha a fán megül az újévi súlyos ének
s a rokonok összehajolva hírt cserélnek
és a riadalmat tükröző ablaknak tolat
trombiták petárdák hangját tolva a ködvonat

shizoo:

Visszája

Nyomasztó csak úgy körül ha nézek
ki ablakon rejt panel kilencedik emelet
ünnep varázsolt íze gépi mézek
az ajkamon nem megyek ki ha lehet
úgy rezdül félelemben a sápadt kicsi éh
a mások életére ahogy a szemközti ház
ablak-függönyét a kéz látványi maradék
húzza a tévén valaki ünnepet magyaráz

Színe

Bár egyre riasztóbb e hely, uram
a másikhoz egyre kevésbé van hidam
a december telése veled vagy nélküled
küzdésem érted összetákolt épület
de rezdül még az arcomon öröm ha szembelépked
ha gépi mézes is téged egyre kevésbé kérlek
hogy úgy jelenj meg mint kitépett fákra szórt
szataniolba csomagolt szaloncukor –
viselem nem nézem árát a szűrődő riadalmak
nyomát viselem uram de így is éllek és hallak