világvége

Akkor nap volt,mikor Szókratészt kidobtam
mert nem bírtam már a szájszagát –
hogy folyton éjfél után érkezett haza
matatott elejtette a kulcsot
esetlenül próbált csendesen mozogni és
persze mindig levert valamit.

És egyre ritkábban fénylett. 
A három egyetem
ahol előadott megunta mind a linkelést
a meg sem tartott órák légióit
a botrányba fulladt megtartottakat
kiesett a futó projektekből
azokból is, amiket ő indított.

Kegyetlen voltam persze hogy – de untam
hogy egyszemélyes hajléktalanszállót
üzemeltetek a szoba konyhában
hogy szólni kellett baszki fürödj meg
mert büdös vagy vettem fogkefét
hiába meg új gatyákat a moshatatlan
rongyok helyett – 

végül kidobtam mégis
mit tehettem volna
mégse adhattam a kezébe
a bürökpoharat…