Akár a szavaddal

Házad gyanánt a vadlibák
elhúzó szárnycsapása
Melege gyanánt a tolluk
alá szorult verőfény
Ablak gyanánt a megkötözött
súly aláhullása -
Úgy légy magad tudatlan
úgy légy egy merő lény

Kötés gyanánt a mélyben
magaddal vonszolt árnyék
Ahogy a benned izzó
szénfekete árny ég
Úgy oldozd éghetését
röghöz szögelt lakásod
Mi öltöztet - a göröngybe
szivárgó pusztulásod -

Szénfekete árny ha elég
benned oly haraggal
Bármit emelne a tüze
mintha a szavaddal -
Úgy légy magadról tudatlan
mint a vándor ősszel
Észrevétlen vegyülj szélben
egybe az idővel

Tudod, hogy a tüzet végül
hamujárta füst öli meg
De amíg ég szened tüze
engedd repülni a szived.