2013. szeptember 5., csütörtök
Mediterránum
Nem láttam még elég
öblöt
szikomorfát
összehajló zárkózott
háztetőket
a vakítóan világító
nyíló falak felett.
Azt mondják:
másképp változnak a fények
szavaim és szavaid
bölcsője élénkebb átmenetek
látványából épít
mint itt -
Azt is mondják:
ezért viselhetetlen a mi
avarszagú lombos
komorságunk
vagy a hajló füvekből szálazódó
tenger
a súlyos illatú tűlevelűek
vagy a tőzeglápok nehéz lélegzete
az isteneiknek.
Azért is látnám, hol vannak otthon
a könnyeden kegyetlen istenek -
mert a mieink itt északabbra
nem nevetnek annyit.
Talán mert
nem isszák be úgy a fényeket
s nem tükrözik vissza
úgy a színeikkel
ahogy a déliek.
Talán ezért is éhesebbek
mohóbban
és kérlelhetetlenebbül -
habzsolják szavunk és időnk
mígnem elfogyunk
éhük őszi reggelén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése