Manóvers

Verset álmodtam neked
de elolvadt a beszüremlő fénnyel -
hazudok, mert szépen érkezett
formált rímpár mögött
gomolygó gondolat
ő szépen érkezett, csak én nem
érkeztem szépen versbe önmagad.

Pedig versbe raktak éji kis manók
akik mintegy megművelik az elmém
úgy nőtt a vers ki gombamód
utólag nem szerelném
az efféle verset, mint a gépet
mert e nélkül is
szépen nőtt ki téged.

Majdnem olyan szépen
mint ahogy te nősz - úgy egyébként
ahogy magadba olvadod
az egyéb fényt:
manókerti reávetülésben
néznek fényes kis biszbaszok
ott fenn, meg persze némi hold.

Verset álmodtam neked
s bár úgy érzem, elolvadt rajtam -
tudom, hogy vígan áttelel
ott a manókerti manóavarban:
dér ha csípi, attól lesz finom
és legkésőbb az ébredő tavasszal
úgyis rád írom.