Másnap

Reggel és harag. Csak nézed, ahogy
tétovázom - aszályos, repedezett mozdulatokkal
rakom el a tegnap estét.
Aggódhattál megint, hogy hova ragadtat
a mámor. A zápor minden cseppjét befogadó
világ alá állás. Tudod, mennyire kell
nekem ez az előre kalkulált erőszak -
de attól nem lesz könnyebb elviselni a
bizonytalan kimenetelt. Hogy mennyi marad
a becsülhetőből, mennyi a szerethetőből,
honnan válok idegenné, aki már
nem osztja meg veled az örömét.

Reggel és harag. Értem haragszol és
nem ellenem. Hidd el, nem neked tétovázom
csak még nem talált vissza minden porcikám
a rendezettségbe.
Még újra kell ragozza a dolgok nevét
a tegnap nyelvtana bennem. És igazad van,
minden ilyen kifordított kesztyű este módosít,
nem ugyanaz a forma rajzolja a hazatérést,
mint amelyik a távozást kísérte.
Ezért kérlek mindig, hogy gyere velem,
hogy a szemed láttára ne váljak idegenné
aki még csak nem is hasonlít.

Reggel és harag. Ez az ára. Megértem.
El kell viselnem ezt a sivatagot
hogy egyensúlyba kerüljünk. Mert aki
elment és visszajött, mint egy elcsalt optikával
készített szellemképes fotó, olyan -
de megváltozott kontúrokkal is
a viszonyunkban mindkettő a te
felfényléseid megrajzolta árnyék.
Hadd tétovázzak, a visszaúton magamba.
Hiszen elsősorban hozzád térnék
akármilyen távolságból ilyenkor.
Haza.