Vers

inspiráció: http://drz56.blog.hu/2013/09/03/elmelet_160


Volt egyszer egy barátom. Barátomnak hívom, bár nem ismertem jól, de hát nem is akarta, hogy megismerjem. Aki verseket ír, nem akarja, hogy egészen megismerjék. A vers szóketrec, a fogság szabadság - a lét szuperpozíciója.




tartom kezemben számban
tartom tavaszban nyárban
tartom derűben borúban
tartom háborúban

vacogva remegő szájjal
fogcsikorgásig ha már dal
kiköpetheti a békéd
karomra harapom végképp

tartom a szám a kezem nyers
sebe a menlevelem - vers
reggelre marta sebesre
tartom a kezemben este

tartom kezemben számban
tartom tavaszban nyárban
tartom a télben az őszben
tartom kamaszon őszen

ez a vigaszom a földön
kezemre simul a börtön
számat ha bevarrja bőröm
befele üvöltöm