Bemelegítés

Csak ettem volna a kínait, mert arra telt
meg ízlik is, mit tagadjam.
Amikor kívülről belé rivallt az ebédembe
a klasszikus hazaóvásra buzdító
takarodjatok.

Csak néztem, a villán az ételt,
a pultban az ijedt kínai lányt
meg a srácot - aki otthagyta a konyhát,
hogy kinézzen csak azért is
a szemükbe.

De már csak a hátukat láttuk
a mellékutca végén.
És a körúton vonuló többi hátat.
Meg a rendőrök hátát.
Csupa hát.

Most akkor álljunk meg egy szóra!
Mert nem esett sehol
a frissre oly szikehegyig
kihegyezett neten se
egy kumma szó

erről.

Még érteném is a csendet.
Ne adjuk a lovat. E tüntetők alá ne.
Végképpen ne főműsoridőben.
A hírre játszanak, a média nélkül ezek
se él, se csapat.

Viszont engem nagyon zavar
hogy megint akad, aki
így félemlítene. Mert ez a betegség
virulensebb szakaszának
a tünete.

Ennek nem szabad
hátat fordítani.
Mert előbb vagy utóbb
nem látja megint,
csak a tarkót.