befejezetlen

saját

Egyetlen percig sem szeretnék
réteg lenni, amit
senki se sirat.

Füstkígyó az
ismerős levegőben.

Egy borzongás az
elfújt gyertyák
viaszba fúlt kanócán.

A reggel, ami az
éjszaka után
úgy jön el,
hogy nem emlékszik a
tegnapi lobogásra.


*

(Petri Györgynek)

Nem szeretem a téli erkélyt,
csak elviselem. Hogy kutyafuttában
tudok kiülni, többletréteg
alá. Alant a park levetkezett,
én felöltözöm.

A piros, a sárga ugyanúgy
fogyott el, mint a zöld. Látod,
nem érte meg ennyivel később születni.
Ennek a tájnak már egy vasa sincs
ami devalválódhat -
a törzsek tövében összegyűlő avart is
elhordják a parkfenntartók.

Olykor tényleg kékbe vált, de
van hogy napokig marad a szürke
alapszín az égen is. Ahogy az
arcok felületéről lop színt
a fényvetés apálya.

Ilyenkor folytatódunk. Mint egy
véget nem érő kérdőmondat.


*


Kint nincs mit - réved
az a befelé néző
tévedt tekintet.