2016. március 4., péntek

Egy gyönyörködés nyomában

                                                                                      Knausz Imrének szeretettel

Constantin Brâncuși


Szilvási Pál:
én gyönyörködöm benned

én gyönyörködöm benned a halál
az ablakomra simul a viharban
egy ázott levél reszketése csattan
valami messze térdig ér a sár

emlékeimben könyörgő tenyér
riadt szemek átkozzák eljövendő
világunk felbúg élesen a mentő
és cuppogunk a sárban térdig ér

a nadrágod ha leveszem az arcod
csak bámulom ahogy ölembe hajtod
a fejed akkor éjjel ránk talál

a nyugalom és nem félünk a bőröd
derengése lesz őröm és az őröd
én gyönyörködöm benned nincs halál





Gyönyör. Köd. És.

én gyönyörködöm lekaszált füvének
                                             ne keseredj el leveszem ruhád
illatot sikoltó kínját mélyre szájjal
                                             tenyerem alatt a nyírt pihéken
beszívom bőrre kenhető madárdal 
                                             a felbúgó világ megírt szívében
olajaikkal csak ahogy a növények 
                                             emléked ízét csókolom ma rád


még eshet-ég vizébe elkísérlek
                                            ázott levél simítom megkísérlem
olajsikoly szivárványtócsa égbe
                                            a melltartód csatjával - éktelenség
a műanyag a bőrön jaj ne még ne
                                            elbíbelődöm úgy ahogy szeretnéd
illat sikoltó feldúlt testiséged
                                            tenyerem alatt a nyírt pihéken

és nem leszek csak ágyék ami szárnyal
                                            csukott szemedben teljes meztelen
sistergő bőrre kenhető madárdal
                                            a porcikánkba lüktet a jelen
nem félünk egymás illatsikolyától
                                            orron birizgál egy kandi kósza szál 

egész lényem csiklandozza lényed
                                            holdat haraptam bőröd a jelem
olajaikkal ahogy a növények 
                                            csukott szemedbe old fel ránk talál
megfoghatatlan illat de varázsol
                                            én gyönyörködöm benned nincs halál












2 megjegyzés: