Beszélgetés a mondhatatlan szélén

Babics Imre:
Tűpárna

Rozsdás tű az én palotám,

 épphogy csak anyag, 

freskói volt tekintetek, 

holtakéi; e tű fokán 

átfűzhetik a tereket, 

hol bolyonganak. 

Rozsdás tű az én templomom, 

alig látható, 

boltívei volt ujjbegyek, 

varrónőkéi; síkomon 

nyelvük öltik, rajtam heged 

múltjuk, s nem fakó. 

Rozsdás tű az én börtönöm, 

szinte nincs jelen, 

folyosói volt sóhajok, 

szeretőkéi; köszönöm 

létük, fagyfi: ha meghalok, 

vár a szerelem.

shizoo:
Szőrcsomó

Macskakörömkaparás a szobám
húsból az egész -
érfalak éhek oldatlan
rögösödése lóg a falán
szükség éjszeme ha benéz
eltéved az állatban.

Macskakörömkaparás-szentély
ízzel imádkozó -
a szájba sűrült nyomorban
befelé rágó fogsor, mély
savait égő gyomorban
lenn sistergi a szó.

Macskakörömkaparás a cellám
saját éjét eszem -
ha a tiéd belefér
az is éhség, úgy les rám
éhét nyelő karomél,
az se szerelem.