2016. március 29., kedd

Himnusz soha, semmikor

                                                                                                         Nagy László emlékezetére*


Viola Loretti




Te sehová se tartozó
Szétszálazott hiába szó
Szél élén röptét-hámozó
                  gyönyörűm, ne segíts engem!

Tépett toll éhe-karcosa
Lopott fémfényű harcosa
Irgalmatlan csőrű tusa
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Kémények szélén füstköd-éj
Kihűlt tavaszba gyűrt kedély
Holdvisszfény-marta szenvedély
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Reggelbe vágó éje-hang
Gyásztollruhába, mintha rang
Te lelket kongó egy-harang
                 gyönyörűm, ne segíts engem!

Harctér sebére éhező
Hazátlanságot mérgező
Csatazaj-hangú vérmező
                 gyönyörűm ne segíts engem!

Repülés hullám-széllovas
Minden időben szárnya-vas
Döggé daloló csőrszavas
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Családom őre, füst-öröm
Ha kő csikordul körmödön
Megsápad bármin küszködöm -
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság felböfög
Belőlem árad, mintha dög -
                gyönyörűm ne segíts engem!

Megülsz ha sorvad, vállamon
Enyém a semmi, vállalom
Kardom csorbulni hajítom
                gyönyörűm, ne segíts engem!

Alkonyod éhes pamacs toll
Holdárnyék-gyűlő ragacstól
Megfulladok ha haragszol -
                gyönyörűm, ha segítsz engem!






*Szeretettjeim közül neki: ha már elbitorlom az egyik legszebbjét... szintén ma tesszük közzé a Könyvvizsgálókon az Adjon az Isten című versére gondolt szavaim. Nézzetek rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése