Szonett, a szélén

Nem fűzött füstből, hanem pókfonálból
és kenhető karéj - mindegyre tartom.
Egy lépéssornyi dal sorvége gátol
kiürült pohár szélén a parton.

Egy gát - nem mossa el szivárgó mámor,
falatka tartást megízelő kis eszme.
Nem fűzöm füstből - hanem pókfonálból
hurkolom a kis testét keresztre.

Most mondd! Most mondd nekem! Most mondd: eressz te!
Kölyökpók száll - életteret keresve -
mintha kőből... rostja súgja: karton.

Most mondd! Most mondd nekem! Most mondd: határol;
míg pohárparton elhever magától,
nem moccan, látod: szövődik az arcom.