A Prédikálószék tövében

Most megvizsgál az Ezerszemű Róka -
eldől, kövecsesen gyökeres nyurga éger
szél-tolta törzse, el,
hogy befogad e az erdő.
Két lábon járó pestis -
nem tehetnek róla, hogy csak
gyökértelen, fekve látnak szívesen.
Peckes járásodban gyilokéh himbál,
két első mancsodban föld csontja fémet
szorongatsz, életbe hasítót -
nem csoda, ha csak kicsavarva,
üres kézzel, üres hassal, kiszáradt,
légbe lihegő, szót se repedező ajakkal
fogad be az erdő.

Ha máshova hiába is menekülnél.

Most nyulak hegyezik a fülüket rád,
fácánok lapulásában borzong a
lehetséges precedens: most
vizsgál az Ezerszemű Róka.
Csalán reszket az érintés fájdalmában -
neki lesz dolga inteni téged.
Tüskebokor reszket a várakozásban -
neki lesz dolga megszaggatni téged.
Szúnyograj füstje a bokor felett -
nekik lesz dolguk meggyötörni téged.
Kullancs, figyelmes rád esni készség -
ő fog kétségbe ejteni téged.

Mohos kő várja, hogy megcsússz rajta -
csak a véletlen marad veled.

zarándok angyal
módján bogár mászik
nyitott szemhéjadon

Csak ha véletlen vagy, a gondot,
a gondolatát is a városra hagytad -
ha zsebed űrében nem lapul
csillagoktól összeszurkált égbe
kiáltó, nem bomló sikoly -
csak ha elengedett kezed immár
nem különbözik a talajfogástól -
és foszlott burkod óvó szövetét
teljesen mindegy, ha nem veted le -
csak akkor nem ítél meg az
Ezerszemű Róka.