Posztapocaliptica

Gondoltam úgy, hogy az utolsó pillanatban
megmenekülő napba és tömegsírba néző
ringó hajón terpeszben megálló Noé
túlélő galamb, bárány vagy lapostetű
szóval a kivétel kivételének szerepe egy kivételes
büntetés.

A többi ott, a bolygónyi víz avagy hamu
alatt újradobhat -
új pályát kezd ebben a háromdés
kifinomult szerepjátékban -
visszajön a bukás megtisztító
szennyet perzselő katarzisából -

vagy pihenésképpen néhány
körön át csak elhever
kiesett bábu leütött gyalog
módjára a tábla mellet vagy
(ami tán ugyanaz) Ábrahám kebelén -
a boldog tudatlanság tehermentes
vége-nincs álmaiban.

Gondoltam úgy, hogy túlélni
rendszert újrahúzni amblokk
kezdeni a maradék eszközparkkal
elölről az egészen ugyanazt
az első szüretig ahol
a részegség majd letolatja
a maradék társadalmi alsógatyát -

szóval ez tutira a
legkifinomultabb szívatás
amire kiválaszthatnak.

S hogy ennek csak egy
még inkább sarkára állított
kockavariációja
mikor majd a kiválasztott
száznegyvennégyezerek
masíroznak az űrhajóba -

mert vettetnek ők a külső sötétségbe
s lesz majd ott sírás és
fogaknak csikorgatása.