(egy rossz vers, meg egy rossz vers, az két rossz vers?)
Csak meg kell állni, ahogyan
csak el kell menni, amikor
csak ki kell nyitni, feltépni inkább
csak be kell zárni, amint nyílik
csak felperzselni, mintha mező
csak nézni, amint felpezseg
csak lopva, mint bűncselekményt
csak fényt csillantani benne
csak az egy csepp veszteséget
csak hogy kiszoruljon a lebegő
csak hogy kiszorítsa a levegőt
csak az ahonnanból ahovába
csak belejut az elszorult
biztonságát libabőrző
fogytán szivárgó
sebzett felületbe
a tűbe párolt ragyogás.
(Van, hogy csak úgy verset írok és
nem a vers ír engem - hitelbe
nyert bizalmam koptatom, kevés
hitelem morzsolja a jel be
egyfajta hamis közönybe - az egész
olyan lesz, mint ki pusztán belga
se flamand, se vallon létezés,
középen álló mindenhova balga -
van úgy, hogy csak verset írok és
komponálok kormorált a jelbe
nézd, ez majdnem az, no hallga' !
Van úgy, hogy csak versnek ez kevés
hát indiszkrét mód általénekelve
zárójelezem a diadalba!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése