Alkalmazott kegyelem

I.
Strandoltam kicsit a megtisztulásban
tegnap - épp nem volt csordultig a medence
lehetett kényelmesen labdázni benne
a hőségben ennél jobban nem is eshetett volna
a megtisztulás hidege

bár a melegben kicsit erősebb volt
a vegyszerszag a medence körül -
erősebb a kelleténél.

És beindított ez a hideg bizonyos reaciókat
mit tehettem volna - elengedtem a megtisztulásban
de szerintem nem vette észre senki és
úgyis megtisztul - ezért megtisztulás, nem? -

aztán kifeküdtem a napra végre a leégés
kockázata nélkül - mintegy az isten bocsánatába
hevertem a törölközőmön csukott szemmel
mint a bűnösök vagy az angyalok

megtisztulás után - amikor már nem lehet
egymástól megkülönböztetni őket.


II.
Tőlem nem vesz el a kis halál - mert
jobbára magamtól veszem el a dolgok
sebesítő élét. Így viszont
nincs mivel lehámoznom magamról
a percek elvastagodó héját
amitől a bőr ráncos lesz és
törékeny.
               Ezért áztatom
magam mindig egy kicsit tovább -
legszívesebben magammal hurcolnám a medencét,
hogy folyton félig merülve benne
fröcskölhesse a másik felem
felületén foltokban terjengő
megélhető szenvedélyek édes zaftját
a percek héját vastagító
zsíros örömöt.
                    Azt szeretném ha
folyton körülöttem kavarogna a megtisztulás de
sajnos a vízben jobbára elfog
a hányinger az éhségek
égett lángossütő szagától.
                                   Mellesleg
én sem ragaszkodnék a
permanens tisztítószerszaghoz amikor
egy igazán boldog csatakosat
világba akarok örülni.


III.
Olyan keresztelőmedence formájú
csak sokkal nagyobb.
Valójában azért izgat a gondolat...
Egyszer rosszalkodnék benne
veled -
csak hogy kipróbáljam, milyen
az éteri, tiszta szerelem.