Süti

A szélekre figyelj. Középen
az alkotórészek elrendeződnek -
de a széleken mindig marad
valamennyi elkülönült sórögös keserűség,
olykor a boldoganéltekmíg
zárványa, cukorkavics,
édesbús nosztalgia,
vagy a megrögzött percek lisztgalacsinjai;
a széleken gyakori
ahogy a masszát alkotó elemek
elegyületlen önmagukra emlékeznek,
a kompromisszummentes saját ízre -
az egy-egy hagyományőrző kis anyagsziget
végeredményben hiba
a végeredményben.

Középen a tehetség eldönti:
milyen középszer születik -
lehet próbálkozni, de a túlsült
kor fejlett íz-megőrzőképessége
nemigen ad másra esélyt.
Az extrém egyediséget célzó
próbálkozások többségében
pedig össze se áll a massza -
csupa egymáshoz nem illő
anyagzárvány az egész, szatyornyi
busz-összerázta instant hozzávaló,
az össze nem passzoló ízek
pancsolt miafranceze -
végeredményben már elegyítés előtt
pocsékba megy az egész.

Egyedi ízt tehát ne várj
főleg ne a zárványok széleken úszó
makacs terrorista sejtjeitől.
Ezek a megkövült vágyak,
vélemények, beszáradt, oldhatatlan
kis gyűlöletek nem elegyednek az ízben.
De szerencsére általában
megtapadnak a habverőn - na
ilyenkor kell kidobni őket,
ilyenkor lehet a legkevesebb veszteséggel.
Ne felejtsd el,
legközelebb jobban figyelj a szélekre.
Egyébként rendben van - sőt,
majdhogynem finom.