Boldogok, akik

                                         In memoriam Wirginia Woolf



Boldogok akik sírnak
és még boldogabbak
akik nem -

Lassú halálom időnként
egészen nehezen
viselem.

A körém rakott keret
túl vastagra sikerült
a meghaláshoz;

A környezetem amolyan
nemszeretem ébrenlétbe
átkoz.

El kéne viselnem
a rám nehezedő
idegen szívetek,

Pedig lassú halálom
batyuja pont abból enyém
mit más levet -

Úgyhogy ez a lassú halál
tolódik-vonszolódik egy
olyan vidékig,

Ahol elmondhatom majd
utoljára:
szép itt.

Azt a vidéket akarnám
magam köré -
olyat halászok:

Ahol csak egy bizonyos
ferde szögből látszanak
a rácsok.

A körém rakott keretet
- én vétkem, én vétkem -
addig úgy viselem,

Mint akinek túl mély
az üdvözülés, és
zsebbe rakott kő a kegyelem.