 |
| Sasa Gyökér: Morning, 2018. |
Nevezhető és nevezhetetlen
Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó – A kettős Nevezhetők tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát rajtuk: megpillantja a Nevezhetetlent.
Ahogy a nappal és éjszaka feleződik a földgolyó körül, a nevezhető kettősségek éppúgy feleződnek a kölönlévő lélek körül. Az alvásban, halálban és elmélyülésben nincs nappal és éjszaka, és ahol megszűnik a különlét, ott megszűnnek a nevezhető kettősségek is.
nemcsak az árnyék -
égfestő fény festménye
minden anyag
egész kultúrák laktak a pillanat látomásában
ez egy megfeszítő tapasztalat a
kényszeres újraolvasónak -
asztal és nem asztal hosszú és rövid örök és múlandó
máris kihullott ahogyan ismételgeted
egész kultúrák laktak a megállás
lépésenként megélt teljesében
mert minden látvány megállít -
a dögkút mellett heverő felpuffadt disznó
maga-telése is
lobogsz a más megragadott észrevételében
és igen és végre megvan és végre tudod
mi az amit látsz -
ezt a megragadni valót nem tapogathatod össze
nem szél, nem zászló: libbenj meg tőle.
látványt kizáró
fátylakra vetülő fény
festménye libben
- nagyon sok versem idevonhatnám, mint erről a témáról szólni akarót; mégis, azt hiszem egyet emelek csak ide, ami a haiku születését úgy illusztrálja, ahogyan ez a kompozíció is, ez pedig a Zen
De milyen gyönyörűen
nincs szél, nincs zászló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése