2018. október 10., szerda

Teljesség-átiratok (95.)


Chiara Bautista: Telihold



Az eszköztelen hatásról
A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.
A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.
A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad.
Az ima; rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



teljében alvó
lánysága óvjon minden
vérét vesztő nőt 



műveletlen egedben
hideg szívvel kering egy kőgolyó -
a belsejében összegyűlt darabka rögök
kifosztott törmeléke.

pedig még a húgyhólyagomban is
keletkezhet árapály.

komolyan-vehetetlenségig komolyan
szeretnéd láttatni az időt
ahogy az órák és nem a harangok
ütnek.

pedig a csend ami csak csend
ahogy a nőben nem növekszik
hideg kín se -
egyetlen fegyverré lett csupasz értelem
önmaga ellen.

ha csak a fekete-márvány sötétség
ül az égen akkor üres
tekintetedbe hiába veszem.

ha csak az esti táncrendet olvasod
álhírek és rémhírek -
holott elnevezések keringnek a Föld körül
elmarkolhatók
átokkal és imával.

valaki megülhet benned a kegyelemben
mert nem vagy kegyetlen
mint a meztelen
nevelő hártyáitól fosztott gyöngy
tánctermi ívlámpák alatt
dísz-sor-tűzbe fűzve. 






(a versben Pilinszky János, Simon Márton, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos és Nagyatádi Horváth Tamás gondolataiból építkezem)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése