Simon Mártonnak
A kutyák megérzik a hamisat.
megérzik a szétválasztott szervek
mentén tapogatózó tétovaságot
vagy ahogy a foncsor tartja meg a
felületén egy látszat teljesét.
Labda vagyok, pattogok a magas fűben -
teljesen másfelé szaladtál,
és a szél is felőled fúj.
Az állatorvosi rendelő várójában
a páciensek szorongása időleges
fajközi békét teremt -
azt hittem, macska, de csak egy
karmolás nyomának fényingadozásban
elmosódó szélű tükörképe.
Talán ezért ez a kaméleonszerű
belevándorlás egy másik megküzdés
hangütésébe? Egy teljesen
más bőrbe göngyölt cukorbetegség
hangnemében lehet
valódi könnyeket ejteni?
Ezért a recenziós hajlam, mert
alapjában egy nyakkendő-igazítás
alkalmából megejtett kelletlen csere
teremtménye vagy, akit
Afaszomnakvankedveazegészhez-nek
hívnak?
Valahol egy labda hever egy
lenyíratlan kutyafuttató
fűcsomóinak árnyékában -
hiába árasztja a szagod.
Van aki injekcióra vár. Mindig
az a legcsöndesebb, aki szurira -
ebben a pontosan körül se
határolt váróteremben.
A kutyák megérzik a hamisat
mert a tükörképnek nincs valódi szaga?
Vagy a labdát azért
keresi hiába, mert
nem arra a harapásra emlékszik
a körbeszimatoló orr,
amelyik szaglik róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése