Teljesség-átiratok (99.)

kép innen

A haszonleső vallásosság

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nagyobb dicsőségére -

mondj le róla. így

ér-e dicsőség?

Megilletődötten szoktam,
olykor a keresztvetésig illetődötten
ezekben a terekben;
miként a bűnös tévelyeg
a vaskos, valódi szavakkal elmesélt
őstörténetekben -
ments meg Uram, minket!
Főleg az ekkora házad nagyobb dicsőségére
emeltető akarattól.

Az egész a te házad -
egy porcikád bennem lakik,
én is a te házad vagyok,
én is a te lelkeddel:
a házad betévelyeg a nevedben emelt
emelkedettségbe, hogy ott
bűnösnek érezze magát -
sehol annyira mint ott,
ahol az ostyában is értünk adattál.

Ez csak a kápolnáid
szűkös tereiben enyhül.
Ahová nem kell káptalan.
Házad vagyok, bemegyek a házadba,
az emberi méretekben vagyok otthon,
ahol feláldozható vágyakban,
lemondásban csikorgó fogak,
hétköznap érő
és vasárnapba hurcolt méretek és
békétlenségek laknak.

Várkápolna, Szigliget (saját)