 |
| Hauer Lajos: Cherchez la femme |
Metamorphosis
A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
íveid félre-
ismerhetetlen rajza -
jaj. csak az a haj.
A szivárványhíd az egyetlen. Ezek szerint
bárhol máshol szétismerhetőek.
De az átalakulás maga mégis egy
gesztusokból összecsavart szőnyegbe
rejtett, szivárványhídon átcsempészett
próbababáról tükröződő szembenézés -
a metamorfózis közben csak azt a
pupillatágulást figyeld a szembogaradon
amivel a szemed aztán
egy másik dimenzióra fókuszál.
Kár, hogy egyedül nem tudsz
meghalni, tükörkép.
A szivárványhíd az egyetlen, Dorothy
ahol illik rád ez az oroszlánbőrből
szalmaszállal bádogtűvel összefércelt ruha.
Nézed össze a kétféle tekintetet a
szemedben, amikor kihűlt, meredt,
merev, akár egy próbababáé -
csak a számodra halott
angyalt és ördögöt tudod
megkülönböztetni bárhol máshol
szétismerhetőségünkben is csak
a halottaid.
A szivárványhíd az egyetlen és te
még soha nem jártál a szivárványhídon -
általmenve rajta a szándék és a tett egyetlen
színorgiától mentes fehér
ragyogássá egyesül.
Megkülönböztetned bárhol máshol
kényszer és színismeret -
kár, hogy valójában nem tudod,
soha nem jegyzed meg a színeik nevét.
szétismert testek
lüktetnek a konzum híg
kirakatában
- a szétismeréshez ezt az írást (benne egy másik Teljesség-átirat, a Ne várj csodát című passzus mély-elemzésével) ajánlanám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése