Szemrevételezés

egy pillanatig a jászolnak támaszkodva
- ez évről évre eljön -
kint már látszana a lehelet, de
itt meleg van és meghitten büdös -

fityegő slaggal a kezemben,
abban a szervezett káoszban, ami az
abrakoltatás és trágyakihordás
ritmikus rendjét csúfolja meg -

az élet tervezhetetlen, nemcsak
ha a tulajdonos az istállója zsúfolt
és odakövült szartól mocskos
állásaiba folyton újabb és újabb
jószágot kötne be -

ezek ellenek és döglenek
nem elég őket csak úgy egy
kellően tágas paddockba rakni -
futtatni kéne őket, meg
nem hagyni, hogy össze-
verekedjenek a kifutóban,
meg vásárra, bemutatóra hordani
- és nem mindig ugyanazt
az untig ismert ötöt -

az élet szervezhetetlen, elég
futni az éhe meg a kielégült
melléktermékei után -

közben a padló beitta a húgy
java részét, a födém rohad,
- persze, hogy fából, a mesterek
hiába beszéltek - a láncon
nyikorgó választófák össze-
vissza lógnak, az egész
mint az ökörhugyozás, olyan -

egy pillanatig a jászolnak támaszkodva
- ahogy évről évre - egyre
nehezebben veszem tudomásul,
hogy Augiász úr istállómestere lettem.