Stílusgyakorlat a Kalamárisban (3.)

"...a 86. hét témája: Tigris"

Szemtől szemben

Tigris, terelhetetlen
figyelmed összetör.
Én semmiségből lettem
te majdnem semmiből:

szemedben tükröződöm.
Egy éhes sárga láng -
szememben tükröződőn
halált terít alánk.

Tigris figyelj! De másra!
Nem fél, ki félre néz...
Nem készül harapásra,
ravaszt lazít a kéz -

tigris, ugrásra készen
figyelmed fókuszált -
várunk. Kitárt, egészen
alánk csordult halált.

(...Figyeljük meg, ahogy a folyamatos nézőpontváltással visszakulcsolódó, ismétlődő képek kitartják magát a pillanatot - miközben (voltaképp időn kívüliségben) kibontják azt, láttatva a rétegeit... Az ilyen pillanat valójában (ahogy visszaemlékszem kedves vadászíróim - állatgyilkosaim - történeteire), a beszakadó lélegzeté: a legkisebb mozgás is megtöri, a mellkas emelkedése is: a következő lélegzetvételig tart. A vers így csal a kibontott pillanatban: ez itt nyolc lélegzetvétel, de mintha ugyanazt a levegőt szívnád be közben. A feszültség megteremtése ilyetén mód a fuldoklás érzetének megteremtésével azonos.)