nyers változat
Tudod, ahogy ott álltam a kertedben.
A kertedben, amivel már megkötöttem
a füstben és mámorban fogant szerződéseim.
Kiálltam a kertedbe és végre
el tudtam mondani, mindenkinek a maga nyelvén,
hogy mit szeretnék.
El tudtam mondani, hogy konnektálni szeretnék.
Az alattam, vékony kőbőr alatt
lobogó tűz és a fölöttem
jéghideg végtelen között.
Bele szeretnék nőni ebbe a végtelenbe,
mint egy növény.
Tudom, hogy meg fogom érezni a hidegét.
s mivel megérzem a hidegét, kérem, hogy
viselje el fák módjára kapaszkodó gyökérzetem.
Viselje a testet ami bennem felfelé kúszik.
A maga grádicsára hágó létrát.
Hogy növekedhessek,
mint egy növény.
Ágakat bontsak. Gond-lombkoronát
Az űr irgalmatlan hidegébe.
Létrát a parazitalénynek a kérgen.
S engedje az űr fel a poklot.
A parazitalényt, aki eszi a húst. A földhúst.
A hús medvéjét lovagolja fel
végig a kérgen,
Yggdrasil törzsén.
Mert ez a lény most a gyökerek
mélyen anyagba túró,
mérhetőbe dermedt,
csak a látványnak, a sokadik alkalommal
is ugyanolyan látványnak hitelt adó
gondolkodásmód nyűgözöttje.
Ki kell egészíteni ezt a gondolkodásmódot
azzal, amit a világegyetem tud.
Ami egy jéghideg tudás.
S hogy ne halj bele a jéghideg tudásba,
meg kell találnod hozzá
lentről azt a kegyetlen tápszert
ami megadja neked a lehetőséget,
hogy elmondhasd mindezt egy színpadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése