Marlának
 |
| Marla képei |
fény illanna mély
seben át, a Földmagig -
de nem juthat át
*
télidegen ragyogás
oszlatna helyén
gomolygó párát
*
tükörcserépben
Vége-nincs Éganyó
nézegeti magát
*
közelről élet -
önmaga légtől dermedt
lelkébe fagyva
*
kapaszkodást tanulnál?
nézd, a levél hogyan
nem szakad el...
*
temetetlen test?
lélegzetrögök tonnás
súlya takarja.
*
égfosztás minden
magasra nyújtott ujjú
felfelé... törés
*
azt az égmélység-
szűkítő terhet ott
együtt termeltük ki
- néhány lépésnek közvetlen versrokona van, az ötödik lépésnek az előző kötetem kódája, Sárosi Ervin képére (amúgy szintén Marla egyik szövege inspirálta), a hetedik lépésnek pedig Sashegyi József kémény-sorozatára írt haiku-sorozat utolsó képe-verse
- szellemi értelemben pedig Robert Holstock Mitágó-erdeje, s annak továbbgondolása, a Lavondyss kéri magát mindenképpen ide (a verseket ihlető, vadonban bolyongó könyvet és folytatását prózában is bemutattam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése