Nyolc lépés tavaszt váró tóparton

Ingridnek

Alexovics Ingrid képei

ég vizében holta

után tovább nőtt haja

nézi magát

*

dér csípte szemek

még figyelnek a télvég

aszott bogyói

*

miért víztükörben

akarja a fűz

egét tapogatni?

*

árnyékra hajlam

úgyis ágazik - van hova

bújjon a tél

*

tó öle első-

sorban azért mindig az

ég tükre marad

*

tó öle első-

sorban azért nappal az

eget igézi

*

készül vízben a

zöld - lecserélni a dér-

csípte lilákat

*

barka-barátném

itt vagy a legszebb - ahol

égnek mosolyogsz

- ennek a lépéssornak közvetlen rokona a Nyolc lépés a téli erdőben - s alatta a további, linkelt leágazások; de komoly rokona Weöres Sándor A Teljesség felé c. művére írt átirataim közül A forrás ciklusából A kimondhatatlan; szintén számos linkelt tovább vezető ösvénnyel

Nyolc lépés a téli erdőben

Marlának

Marla képei

fény illanna mély

seben át, a Földmagig -

de nem juthat át

*

télidegen ragyogás

oszlatna helyén

gomolygó párát

*

tükörcserépben

Vége-nincs Éganyó

nézegeti magát

*

közelről élet -

önmaga légtől dermedt

lelkébe fagyva

*

kapaszkodást tanulnál?

nézd, a levél hogyan

nem szakad el...

*

temetetlen test?

lélegzetrögök tonnás

súlya takarja.

*

égfosztás minden

magasra nyújtott ujjú

felfelé... törés

*

azt az égmélység-

szűkítő terhet ott

együtt termeltük ki

- néhány lépésnek közvetlen versrokona van, az ötödik lépésnek az előző kötetem kódája, Sárosi Ervin képére (amúgy szintén Marla egyik szövege inspirálta), a hetedik lépésnek pedig Sashegyi József kémény-sorozatára írt haiku-sorozat utolsó képe-verse

- szellemi értelemben pedig Robert Holstock Mitágó-erdeje, s annak továbbgondolása, a Lavondyss kéri magát mindenképpen ide (a verseket ihlető, vadonban bolyongó könyvet és folytatását prózában is bemutattam)

Tükör által

Marla Biedermann képe

Tükör által megtöretve
Isten házának lázába
beköltözők látszanak:

lázzal telik az istenPláza.

Megavult foncsor
felett vicsorog
a díszítményfanatizmus -
látszik a vakhit,
oszlop mögül kukucskál
a kirekesztés -
resztli a Test a kereszten.

Az áhítat mögött a
mit-nem-áhítok
kacsintgat.

Szemöldökfa, mennyezet
magasra rakott, hogy
a nálunk nagyobbnak
mérete legyen -

pedig egy templomegérlukon át is
bízvást befér.

Hogyne lakna ott a darabokra
tördelt látványban a hívő
maga pokla.

Tükör által megtöretve
látszik hívek lázálma:
a kívánt módon elképzelt
Isten teljes besülése.

Mégis -
ahányszor belépek a
neki szentelt térbe,
egykori gyermek módon
vágyom a neki vetett keresztek
aratását.

Vándorok és fogadósok

inspiráció: http://solosunrises.blogspot.hu/2016/11/vandorok.html

Marla képe

vándor az, akinek a

puszta tekintete

távlatot nyit

*

fogadós, ki

félelem nélkül

engedi be a távlatot

Marla nyomán, a lehetetlenről

"Tegnap este a fizikáról beszélgettünk itthon, a párhuzamos univerzumok elméletéről, és aztán később, a fenti idézet miatt arra gondoltam, a lehetetlen párhuzamos univerzuma a lehetséges. És fordítva. Mintha a világ mellett mindig volna hagyva egy kis hely, ahova belefér a gondolkodás, és mintha a gondolkodás mellé mindig beférne egy elgondolható világ is. Mintha azt mondaná Buber, az Én mellé mindig befér a Te. Nem tudom, tényleg ezt mondja-e, mert nehéz pontosan elgondolni, mit jelent az Énnel átellenben álló Te, de a dialógikus filozófia mégiscsak ráérez arra, hogy a világ elsődlegesen viszonyokból építkezik.

Volt régen az a gyerekjáték, ami gömbökből és pálcikákból állt. Az önmagában heverő gömbök és pálcikák nem alkottak érdekes formát, csak ha összekapcsolta őket az ember. Úgy képzelem el, a különálló játékdarabok a lehetetlen világ részei, az egymással kapcsolódóak pedig a lehetséges világéi."

(Marla Biedermann-Jones: A lehetetlen mellett)

Részecskék szerelme vagy

a lehetséges

kirakósában

színe:

a képzelőben ott egy újabb lehetséges világ. 

és ott a vele szemben álló másikban a másik.

lehetetlenben úszunk üveggolyón

a hasadásig.

lehetetlenben úszunk. a húsból 

rezgő kis nem látszó szárnyak nőnek.

abból támadt az idő, hogy jeleket

küldünk az időnek?

elgondollak - nem téged. egy lehetséges téged.

nekem te: elgondolhatatlan.

velem merülsz - de nem pont én lakom  

a benned formálódó gondolatban.

elgondolsz. egy lehetséges ént.

tévedés teremt, ha ráhibázol - engem?

nem gondolok bele. csak úszom veled egy

általunk elgondolt végtelenben.

visszája:

Kakukk, kakukk dalolász a Liget: a rések.

Bizonyos helyeken beszivárog a lehet még.

Ha volna dalolna Én-ekben Te-testköz fészek.

Én-közbe Te versus Te-közbe Én - ez Te-hetség.

Vagy Én-hetség ha már a fizika (szamár) Buberlik -

viszonyok között Én és Te forró iszonyban.

Képzelj egy máshogyan szájtépő lélekgigerlit.

Magával kéretlen szétréselt hasadt viszonyban.

Amit éheznénk lehetet-lenvászon szeretet-lenben.

Markolván tehetet-len vásott leheleteket a szóban.

Beszivárog a lehet még elfér a világgal szemben -

kakukk kakukk dalolász a Liget oszt jó'van.

Ébredőben

inspiráció: http://solosunrises.blogspot.hu/2015/11/napok.html

(három éve, november 15. én)

Érzékeny férfi-napra virrad
elvarázsolt furcsa napra -
ügyetlensége megkapó mert
a mágiáját visszakapta

és tétován mégsem varázsol.
Mint aki tudja, hova tart
leplét elhúzva látja: bomlás.
Ez gyönyörű. El ne takard.

Ez gyönyörű. Érzéki éhség.
Ez is élet - ez is enyém!
Ahogy enyészik úgy születhet
belőle éhélű fény.

Érzékeny férfi-napra virrad
élesedő látvány. Ami
nem kötődik. Nem akar
problémákat megoldani.

Szerelem

kép: Junichi Nakamura

Drogommá lettél

Pedig csak levegő.

Víz. Fény. Televény.

Marlafield - magzó

mintha önarckép -

ahogy tavaszba nő a

tüske és pihe

Marlafield - a temethetetlen rész

Nem döntheted el

kövek és ágak közül 

ki alszik, ki nem

*

Nem döntheted el

kövek és ágak alatt

ki alszik, ki nem

Haigák téli délben

szemcse-nem-lepett

 pelyhetlen takaratlan

didergés vagyunk

hídba feszülve

dermedt tagokkal várjuk

a kiolvadást

nem látszik: lenyomott-e

a hó, vagy végképp

letört a fáról

drámáink csendje

megfelelő távlatból

maga a Béke