fűszál, kolostor,
árnyékot vető hegyek -
centik a skálán
csillag-szakadék égbolt
mértékébe lógatva
*
éld meg felgyűrt kő
lábujján ülve alázat
büszkeségét
- szoros összefüggésben a Teljesség-átiratok utolsó passzusával, az Összefoglalással, szintén Szabi egy képével (és az alatta tovább burjánzó, jelzett olvasni valóval)
- s ide beszél a szenteste elő-reggelén született vers, Szabolcs Ladakh-portréjával, amelybe bekérte magát Stekovics Gáspár egy képéből aznap előhívott haiku is távlatnak (e vers-kép kombóhoz aztán egy Everett Patterson grafika komplementer-haikut is "exponált")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése