 |
| forrás |
Azt hiszem, engem szeret az Úr, mert
sokszor vagyok alázatos -
azaz elfogadom, ha megaláznak.
Vagy nem is tudom. Ők úgy érzik,
engem aláznak, én úgy érzem, hogy
a saját félelmeiket.
Vereségmentesen telő idő nincs, mert
az idő telése maga a vereség -
szerintük. Ezért élnek gyorsan.
Nekik egyfolytában az autópályán
száguldó Mohács kell. Úgy érzik,
kiesik, ha nem sietnek.
Micsoda? Honnan? Nem tudom,
bár egy részben én is ők vagyok,
és ők is én.
Máskülönben ezt a nagyon keveset
sem érteném belőlük. Ezt a
téliszalámivéget.
A hirdetését leértékelve láttam meg egy
képen egy megosztó felületen, és
összefutott a nyál a számban.
Azt hiszem, engem szeret az Úr, mert
a végében legalább annyi zamatot érzek,
ha nem többet, mint a közepében.
Ahová ők folyton betalálnak. És mégis,
őket is szereti az Úr. Bár jobban szeretnék
saját magukat önmaguknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése