Skandallum

Legvégül minden réteg elfakul és
ami marad, abból kell kikövetkeztetnie
a régésznek az egykori színeket.
A csontokból nem tudod meg, milyen
családapa volt, kurvázott-e és
bepúderezte-e az orrát bizsergető
érzéktágítással.

Röpke kis semmi idő. Néhány ezer év
és ezt a nyelvet sem kódolja már ki senki -
utánunk nem maradnak kőtáblák.
Értelmezhetetlen jelek se leszünk,
amelyek nem jelentenek. Egyfajta
esztétikai élmény se leszünk, amit
nem kódol ki senki.

Persze most csak a pillanat számít,
amiben ledől egy bálvány és
amiben összeporoz a dőlés robaja.
Következmények nélkül, hiszen
ő is csak egy következmények
nélküli ember, ahogy én is
erre szövetkeztem

ebben a relációban. Az előzmények
törlése az egyetlen realitás, akkor is
ha minden mindig visszajön.
Nem lettem családapa és nem lettem
hűtlen egyetlen vállalásomhoz sem -
de olyan kevésen múlt. Az árnyékaim
ott vannak a képen.

Mindazonáltal baszd meg Zsolt,
meg bassza meg az összes párttársad,
és bassza meg ez a feledékeny
társadalom önmagát. Mert megint
sikerült valami maradékot a
romlás cserepében érzéketlenségig
rohasztani.