Túlfut

A nyugati téri mekinél találtam a földön
egy indián módra csavart álomcsapdát.
Jópofa kis öntött bicikli lógott róla.
Először csak felvettem a kerekek útjából és
ráhelyeztem a kiülőrészt övező kőperemre.
Aztán amikor másnap újra odasodort a
mások kényelmes éhe, csak ráakasztottam
a kormányra - hátha.

A kiszállítás végén észrevettem, hogy a
létemhez nélkülözhetetlen tárgyat
amin az egész világ és a rendelések
csörgése tolakszik, ott felejtettem
valahol. Otthagytam a pulton a
mekiben - gondoltam, inaszakadtan
tekertem hát vissza a saját
rabságom elektronikus láncáért,
hiszen nélküle nem vagyok csak
egy szem.

Persze nem ott volt, hanem ahol az ételt
átnyújtottam, a recepción. Kétszer tettem
meg hát ugyanazt az utat - de közben
azt a kívánatos kötést visszaraktam a
párkányra. Talán hiba volt.
Talán más is rákíván és
talán későn veszi észre, hogy ebben
a csapdában a hittel kötött gazdáján kívül
bárki felé rosszindulatú az álom.

Túlfutó ingerek között szlalomozva
ne akard, hogy bármilyen testet kapjon
a magadén kívül a forgalomnak
kitett védtelenség.