Kakaskodás

Két galambot láttam verekedni,
a falaton, a csajokon? Lényegtelen.
Az egyetlen kérdés:
melyik a domináns.
Valójában nevetséges látvány,
ahogy az arra alkalmatlan
fegyverzettel, karommal, csőrrel,
tollal egymást gyepálják.

Két hímet láttam verekedni
az Orzcy Térhez közel, a Baross utcán.
Lövésem sincs, mi lett a vége
nem álltam be közönségnek.
Közönséges eset. Pénteki
Harcosok Klubja. Dolgom volt,
volt címem, valaki már nyelte a nyálát
a megrendelt vacsorára.

Nem volt lövésük. Se. Vagy legalábbis
a nyálnyelésig nem hallatszott el.
Előkerülhetett a kés, akár a karom,
a csőr a tollas viadalban.
Nekem sincs lövésem. Csak zavar
ez az utcai harcot szüremlő kor. Mert
annyi az utcai harcos megint -
pont elég egy jó kis háborúhoz.

Annyi a nincs tekintettel, nem
tér ki, néz, próbál, beszól, kiszáll -
pedig aki nincs tekintettel, annak
hiába tudsz belenézni.
Beérni látszik a vetés. Szárba szökkent. Ami
megkülönböztetne a galamboktól,
az fonnyadt semmivé. Vagy legalábbis
útszéli lett. Védtelen pipacs.

Arra találtuk ki a kultúrát,
hogy ne uralkodhasson az állat.
Hogy ne ez a nyers, harapható
indulat diktáljon a gengszterkorzón.
Kétszer is láttam jómadarakat
verekedni, és mentem a dolgomra;
nem álltam be közönségnek se -
ez is a tagadása? Ez is becsicskulás?