Székács Juci
Lóna dala - Hattyú
Én nem tudlak a hajamban elbújtatni.
Tőlem ne várd, hogy lágy anyaöl,
kerek váll, szívedhez a gyomrodon át,
egy jó asszony mindent megbocsát,
bennem nem lesz otthonos lakni.
Nem azért lettem, hogy neked legyek.
De itt állok melletted, lábam a földön,
ha el tudod fogadni: tart, amíg tart,
ha nem kell tagadnom, hogy vonz a túlpart,
a párába burkolózó kék hegyek.
Nem te marasztalsz. Én akarok maradni.
Engedd, hogy szabadon dönthessek így.
Ne kötözz le, szárnyam ne nyesd meg,
ha néha felöltöm tollaim: ne lesd meg,
ne kelljen minden titkom odaadni.
shizoo:
István dala - Sárkány
Rövid hajadba túró bújtatott szelek
borzolnak, mintha nyitnák az eget,
úgy hallom verdeső szárnylégzésedet,
ahogy rugaszkodsz és elmarkolsz eget -
olyan ösztönből nyúlnék utánad
hogy megraboljam. Csak mint a vadállat
a másnak gyűjtött meleget. A szárnyak
rebbenését. Tudod? Megfojtanálak
mert birtokba venné a kék hegyek
tiltott lélegzetét, zabálná minden titkod
az éhe. Mert éh ez. Feneketlen
éhség. A röptét enné az egekben
s helyette húst zabál és izmot -
rövid hajadba illatos szelekben
keresné mit éhe felfalt s nincs ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése